Véletlenek

Részletek

Kategória: Archív Blog

Létrehozva 2014. szeptember 24. (szerda) 19:23

"Ebben a szép, nagy, öreg kertben olyan volt bizony az édes szeptemberi ragyogás - ez a tisztán szétcsurgó sűrű arany a levegőben - akárcsak a többi, valamennyi kertje fölött a szomszédságnak meg a városnak. A termetes, deli fák bizony nem éltek itt szűzi meddőségben, hanem - miután Boldogasszony-hava tündéri éjszakáin lengő virágfátylakba burkolózva bolondul kibálozták magukat, élték világukat - végre gyönyörű lakodalmat csaptak, és hosszú, nyári csendben piciny magvakat pólyáltak eleven szöveteik gyengéd zöldjébe. Most, hogy itt van az őszi beszámoló, és mindenkinek meg kell mutatni, mit művelt és hogy munkálkodott Isten nagyobb dicsőségére - most lám -, érett, nagy gyümölcsöket mutogatnak, citromsárga, fontos körtéket és kerek piros almákat, amelyek csak alig-alig csüngenek a kocsányon, és olyan illattal töltik meg az apácazárda kertjét, hogy az mindenhez jobban hasonlít, mint a tömjén szúró és szemérmes füstszagához." Kaffka Margit: Hangyaboly

A könyv a piacon kínálta magát. Először csak a borítója tetszett meg. A héten olvastam egy régebbi cikket, amiben megemlítették Kaffka Margitot. A könyv fentebb idézett első sorai után nem volt kétséges: ezt a könyvet most kell elolvasnom. (OLCSÓ KÖNYVTÁR sorozatban jelent meg: Borsos Miklós rajzaival, fűzve - mostanság ezek már a drága könyv ismérvei.)

Bevásárlás közben "véletlenül" akciós fügébe botlottam... Van fügénk, terem is, de mindig csak annyit, amennyit frissen megeszünk. A fügelekvár pedig az egyik gyengém. A végső elszámolásnál (jelen esetben az árérzékeny énem legyőzte a zöldet) lényegesen gazdaságosabban jöttem ki a házilag készített Fügelekvárral, mintha készen vásároltam volna.

Lekvárfőzésnél (pontosabban bármilyen befőzésnél) mindig marad darab üveg. A darabon maradt lekvárt együtt ízlelgetem azzal, hogy: "édes szeptemberi ragyogás - ez a tisztán szétcsurgó sűrű arany", "Boldogasszony-hava tündéri éjszakáin lengő virágfátylakba burkolózva bolondul kibálozták magukat" és " nyári csendben piciny magvakat pólyáltak eleven szöveteik gyengéd zöldjébe" - egyszer biztosan lapozni is fogok...