Bazsarózsa

Részletek

Kategória: Archív Blog

Létrehozva 2014. április 14. (hétfő) 19:19

Már évek óta éldegél az ablakunk alatt egy tő fásszárú bazsarózsa (Paeonia suffruticosa). Minden évben hozott bimbót, de eddig még soha-soha nem nyílt ki (megfagyott, letört, leszáradt...) Az idén három szép egészséges rügy is van rajta, amiből végre kinyílt az első virág: halvány, "éppenhogy" rózsaszín, hatalmas, illatos - megérte a várakozást.

Kivirult a tavasz. Egy-egy lovas ring el,

a pekingi utcán sok hintó csilingel.

"Pünkösdi rózsának van idénye" - mondják.

Virágot vesz a nép, sutba veti gondját.

"Tessék - szól az árus -, van olcsó, van drága, 

aszerint, hogy milyen, mennyi a virága.

E finomabb fajta kerek száz rőf damaszt,

az öt darab selyem, megveheted amazt.

Ernyő védi őket, a hideg, a metsző

szél rohama ellen, hajladozó vessző.

Ha sárba ülteted csínján a gyökeret

s szorgosan öntözöd, otthon is megered."

Senkise hiányzik az ősi vásárról,

mindenki vásárol.

De ott állt csöndesen egy öreg, egy szíves,

hallgatag földmíves.

Lehajtotta fejét s ezt nyögte ki: "Ó jaj."

Nem tudta a sok úr, mért kel ez a sóhaj.

Ezt gondolta szegény: "Egy-két virág ára

tíz családnak futná ételre-ruhára."

Japán és kínai költők versei között kerestem valami bazsarózsásat, így találtam Po Csü-ji (772-846) Virágpiac című versét. Mi változott? 

Gondoltam most valami igazán böjtös, takarékos ételt töltök fel. Kiválasztottam a maradék kenyérből készülő Újhagymás pitét - de a recept a krémfehér sajtnál megbukik. Próbálkozásnak azért nem rossz; hús és messziről (az ország határán túlról) érkező összetevő sincs benne.