Nátha után

A múlt héten levert a lábamról a lustaság. Később a nátha is megtámadott. Én már gyógyultnak tekintem magam, apa éppen tüsszög és orrot fúj -  és mindketten azon vagyunk, hogy a lányunk ne kapja el...(Szorgalmasan kortyolgatjuk a Bodzaszirupot, és esszük a savanyú káposztát.) Befejeztem az Atlantiszt, a második kötetben is találtam egy receptötletet:

" - Ez a beszéd, királyom! - harsant egy hang a hátuk mögött. - A csaptok harci szellemét mi sem képes jobban emelni, mint egy parázs fölött sütött jókora vaddisznócomb, nyakon öntve a kaptárjainkból származó mézzel... Megeszel egy kakukkfűvel és zsenge hagymával ízesített finom sárgaborsólevest, egy jó száraz juhsajtot meg egy általam sütött lepényt, és máris úgy fogsz aludni, akár egy csecsemő, majd meglátod, gyönyörűm!" 

Vaddisznócombhoz nem oly egyszerű hozzájutni... A sárgaborsó nem könnyű eset, vagy szereti valaki vagy nem - én szeretem (a többiek nem). Azt hittem a kakukkfüves sárgaborsóleves elkészítése nem jelent majd nehézséget, de a múlt hétvégén még hó alatt volt a kert:

A kakukkfűvel nem volt nehéz dolgom. A zsenge hagymát snidlinggel szerettem volna helyettesíteni:

Kiderült, hogy a hó feletti részek többet mutatnak, mint ami a hó alatt van:

"Szerencsére" néhány hagyma a földben maradt - biztosan kicsik voltak és nem vettem észre őket nyár végén - most már egészen szép újhagymák lettek:

Sikerült mindent összevadászni a kertből és elkészült a Kakukkfüves sárgaborsóleves zsenge hagymával. Lepény és juhsajt helyett Sajtos kukoricás szódakenyérrel tálalva.