Végre tél!
- Részletek
- Kategória: Archív Blog
- Létrehozva 2014. január 27. (hétfő) 20:14
Végre! Végre! Hurrá és hip-hip! Sokáig kellett várnunk, de végre esett némi hó. A hólapátolásból sajnos kimaradtam (nem voltam elég fürge reggelente), de sikerült hóesésben sétálni. Egészen aprószemű, picike hóban, de ha ennyi jutott, ennek örülünk!
Hóesésben, a kandalló előtt olvasni az egyik legjobb hétvégi elfoglaltság. Rákaptunk a lányom könyveire! Most éppen az Atlantisz trilógiát (Christine és Madeleine Féret-Fleury) adjuk kézről-kézre. Lányom már a második olvasásnál tart, én még csak a második kötetnél. Amikor az első kötet 27. oldalán mérgezés áldozatául válik az egyik szereplő, akkor megfordult a fejemben, hogy talán először nekem kellett volna olvasnom. Íme egy rövid részlet a könyvből (nem a legizgalmasabb, hogy ne vegyem eli senkitől az olvasás izgalmát):
"A kezében tartott lámpás sárgás fényt vetített a hóra; ruganyos léptekkel haladt, időnként megcsörgette zsebében a pénzérméket. Szombat volt, és szállásadónője, az öreg Jonsdotter fröken - akit eredetileg azért kezdtek így nevezni, hogy megkülönböztessék húgától, Selma frökentől, de ma már senki nem emlékezett a keresztnevére - bizonyára a kedvenc ételét főzte, a pyttipannát, ezt a marhahúsból és hagymából készült ízletes ragut, amit egy tál krumplival, sült tojással és céklasalátával tálalnak. Ha kiegyenlítette a számláját, könnyebb szívvel kunyerál majd egy második adagot... méghozzá a legjobb franciatudását bevetve. Jonsdotter kisasszony ugyanis a fejébe vette, hogy megtanítja erre a nyelvre. Utána szívesen bekebelezne még két-három áfonyás palacsintát is, egy kupa forró punccsal leöblítve... Micsoda mennyei élvezet!"
A nálunk készült Pyttipanna (maradék főtt vagy sült marhahús, céklasaláta és tojás hiányában) nem az eredeti maradékhasznosító recepet, de így legalább előkerült a fagyasztóból a lazac. Ebből, megőrizve a "skandináv vonalat" Lazacos kosárka készült.
