Késésben...

"Lili mosolyog, Istenem, mondja Daru, mert beszél belőle az öröm, a vágy és a boldogság, és Daru ezeket már régen nem tudja uralni, megkötözni, visszatartani, és az öröm fut ki bugyog, habzik, mint a tej, mert ott áll Lili az ajtóban, (...) Istenem, mondja öntudatlanul, mennyire szeretlek!" Grecsó Krisztián

Olvasom Grecsó Krisztián Megyek utánad c. könyvét. (Késében vagyok az igazi rajongók a Jelmezbálnál tartanak.) Bevallom lassan haladok. Nagyon lassan, vasárnap egy fél délutánt töltöttem fényképeket nézegetve. Az első csongrádi "nyaralásról" nincsenek képeink: utazás vonattal és busszal, több átszállás, majdnem egy nap az út, vadkemping, sátor, bogrács (hagyma nélkül paprikás krumpli!), nyár, hőség, Körös-torok. A második alkalommal, már Ladával és Trabanttal megyünk, az egyik üdülő mellett sátorozhatunk (valamennyit fizetünk érte, de nem kell belopózni a zuhanyozóba), ehetünk brassóit és rántott szeletet vzk-val (párolt fagyasztott vegyes zöldség), van egy gumicsónakunk, így minden reggel a pumpálására ébredünk... Lediplomáztunk, munkahelyet találtunk, (néhányat már el is veszítettünk), mi voltunk az első pályakezdő munkanélküliek és az utolsó sorkatonák, összevesztünk, kibékültünk, házasodtunk ... és még csak 1994 van, nyár, hőség, Körös-torok.

Gondolkoztam, hová mentsem ezt a bejegyzést könyvajánló/olvasósarok/kultúra/művészet nincs, a kert/konyha/háztartás témája miatt kiesett. Az hiszem az otthon/ünnepek/születésnap,barátok jó választás.