A mosásról

 

Az, hogy most környezetbarát mosószereket használok egy hosszú folyamat vége.

Az első lépés ezen az úton az öblítő elhagyása volt. Ez még nem volt a környezet iránt érzett felelős döntés: nem sikerült olyan öblítőt találnom aminek az illata nem zavarta a dezodorét, vagy fordítva. Kiderült, hogy a bőröm nem igényli, hogy a ruhák pihe-puhák és hosszantartóan illatosak legyenek.

Második lépésként következtek a babaruhák és a pelenkák (mosható pelenkanadrágot haszáltam). A pelenkák használati utasításában szerepelt az ecetes áztatás (az ecet az ismer kórokozók 98 %-át elpusztítja - ez itt a reklám) és a mososzódás mosás. Aki már látott kakis pelust, az tudja mivel kellett megküzdenie ezeknek a szereknek. A próba sikerült - nem volt pelenkakiütés, viszketés, bőrpír...bár lehet, hogy ez a gyógyszertári kenőcs érdeme is.

Itt már célegyenesben voltam, ha a gyerekruháknál beválik az "alternatív" módszer, akkor nyugodtan lehet mindent így mosni. A már bontott mosóport elhasználtam, de már kb. 6 éve nem vettünk mosóport. 

Most mosódiót használok mosószódával erősítve a hatást, öblítő helyett egy kis ecetet. 40 fokos takarékos programra állítom a mosogépet és csak akkor indítom el, ha a dob megtelt (nagyon megtömni nem kell!). A fű, paradicsom, gyümölcs és egyéb nehezen eltávolítható foltokat áztatom és mosószappannal kezelem. A konyharuhákkal még bajban vagyok...