Boldog új évet mindenkinek!

Hosszú hallgatás után jelentkezünk ismét. Történt ez-az... A legfontosabb, hogy a hétköznapokon (és időnként hétvégén is) családunk két fősre csökkent. Lányunk megkezdte felsőfokú tanulmányait, aminek természetesen nagyon örülünk, de az elmúlt hónapok "újratervezéssel" teltek. Azt hiszem lassan magunkra találunk. Az idei célkitűzések az eddigiekhez hasonlóak: mértékkel, környezettudatosan, fenntarthatóan, boldogan élni. Kezdjük az új évet a karácsonyi szünetben olvasott könyvek közül Irene Sola Énekelek és táncot jár a hegy című regényéből származó idézettel:

"Az eső messziről jön, és sok mindent tud. Jó itt ázni alatta. Jó itt lenni ebben az erdőben. Ezen a darab földön. A világnak ezen a darabkáján. Az eső felébreszt bennünket, felfrissülünk és megújulunk tőle. Az esőtől megnövünk, felnőttek leszünk. Nővérkéim! Barátnéim! Anyácskáim! Én, aki mindannyiótok vagyok. Jó napot! Jó utat! Isten hozott! De jó, hogy hazajöttetek! Akkor indulhatunk. Gyerünk, induljunk neki! Induljunk, ahogy korábban is annyiszor. Tüstént. Tüstént. Csak szép lassan, figyeljetek arra az aprócska, puha, finom, sötét lyukra, amit a fekete földbe, a zöld mohába fúrunk. Az első csírahegynyi jel, hogy itt vagyunk. Nagyon kicsi. Csak szép lassan, figyeljetek, ki merre jár az erdőben, a sok millió ránk hullot esőre, a sok millió ébredésre, a fejecskékre, a reggelekre, a fényre, az állatokra, a nappalokra. Isten hozott benneteket! És ne felejtsétek az erdőt. A mi erdőnket. És ne felejtsétek a fényt. A mi fényünket. És ne felejetsük a fákat. Mi, mindannyian. És ne felejtsük a levegőt, a leveleket, a hangyákat. Mert mindig itt voltunk, és mindig itt leszünk. Mert nincs kezdet, és nincsen vég. Mert egyvalaki lába mindegyikünk lába. Egyvalaki kalapja mindenki kalapja. Egyvalaki spórája mindegyikünk spórája. Egyikünk története mindegyikünk története. Mert az erdő azoké, akik nem tudnak meghalni. Akik nem akarnak meghalni. Akik nem halnak meg, mert mindet tudnak. Mert mindet továbbadnak. Mindent, amit tudni kell. Mindent, amit tovább kell adni. Mindent, ami van. A közös magot. Az örökkévalóság egyszerű dolog. Hétkönapi aprócska dolog." Fordította: Nemes Krisztina