Bazsarózsa
- Részletek
- Kategória: Archív Blog
- Létrehozva 2014. április 14. (hétfő) 19:19
Már évek óta éldegél az ablakunk alatt egy tő fásszárú bazsarózsa (Paeonia suffruticosa). Minden évben hozott bimbót, de eddig még soha-soha nem nyílt ki (megfagyott, letört, leszáradt...) Az idén három szép egészséges rügy is van rajta, amiből végre kinyílt az első virág: halvány, "éppenhogy" rózsaszín, hatalmas, illatos - megérte a várakozást.
Kivirult a tavasz. Egy-egy lovas ring el,
a pekingi utcán sok hintó csilingel.
"Pünkösdi rózsának van idénye" - mondják.
Virágot vesz a nép, sutba veti gondját.
"Tessék - szól az árus -, van olcsó, van drága,
aszerint, hogy milyen, mennyi a virága.
E finomabb fajta kerek száz rőf damaszt,
az öt darab selyem, megveheted amazt.
Ernyő védi őket, a hideg, a metsző
szél rohama ellen, hajladozó vessző.
Ha sárba ülteted csínján a gyökeret
s szorgosan öntözöd, otthon is megered."
Senkise hiányzik az ősi vásárról,
mindenki vásárol.
De ott állt csöndesen egy öreg, egy szíves,
hallgatag földmíves.
Lehajtotta fejét s ezt nyögte ki: "Ó jaj."
Nem tudta a sok úr, mért kel ez a sóhaj.
Ezt gondolta szegény: "Egy-két virág ára
tíz családnak futná ételre-ruhára."
Japán és kínai költők versei között kerestem valami bazsarózsásat, így találtam Po Csü-ji (772-846) Virágpiac című versét. Mi változott?
Gondoltam most valami igazán böjtös, takarékos ételt töltök fel. Kiválasztottam a maradék kenyérből készülő Újhagymás pitét - de a recept a krémfehér sajtnál megbukik. Próbálkozásnak azért nem rossz; hús és messziről (az ország határán túlról) érkező összetevő sincs benne.