Az első fagyok után

Nagyon szép őszi hétvégénk volt. Szerencsére sikerült a fagyok elől bemenekíteni egy kisebb kosárnyi zöldséget, amiből néhány fej hagymával együtt Csalamádét csináltunk. (Ebből a mennyiségből nyolc befőttesüveggel lett és maradt egy kisebb adag friss saláta.)

 

Nyár közepe óta őrizgetünk egy zsáknyi tűzelhalásos alma, birs és naspolya gallyat - gondoltuk itt az idő, hogy elégessük (és ezzel elejét vegyük a további fertőzésnek). Az udvaron nem akartunk tüzet rakni, így maradt a grillsütő. Hirtelen jött az ötlet, előkészület hiányában csak egy kis kolbászt és néhány zöldséget sütöttünk meg. Az édeskömény sajnos nem nálunk nőtt ilyen szép nagyra, de a cukkíni saját termés.

A gallyakról persze kiderült, hogy még nem elég szárazak, így azok még tovább várakozhatnak a zsákban.

Ha már a csalamádénak mosogattam az üveget, akkor kimostam néhány kisebbet is és csípős darált paprikát is csináltunk. Sósnak ez pont olyan sós, mint gyári társai, de legalább tartósítószer nincs benne. 

Esténként már korábban sötétedik, egyre többet vagyunk bent. Ennek az időnek egy jelentős részét töltjük a számítógép előtt (sajnos). Ismét megjelent hát a probléma:

Amikor kinyitjuk az ajtót az rendre a szék háttámlájának ütközik. Az ajtón a festék, a széken a lakk pattog le... A jelenség nem új, eddig az alábbi megoldásokat alkalmaztuk:

A műanyag patkó az évek során kikopott, így gyakran leesik, a kaviccsal töltött üveg az ablakból került át, de gyakran felborul. Már régóta nézegetek egy baglyocskát, amit szertettem volna megcsinálni, így egy kicsit nagyobb méretben nekiláttam az ajtótámasztó baglyot készíteni.

Az első bőrből (mégiscsak nagy igénybevételnek lesz kitéve a padlón!, erős anyagból kell csinálni) készült darabról ennél a pontnál derült ki, hogy ebből nem lesz bagoly:

Ha a sárga szemet levesszük talán más lett volna, de első pillantásra megszerettük Aligát Orlandót (Éljen a Csipet csapat!). Bábnak egészen kiváló:

Második nekifutásra azért elkészült egy egészen bagolyszerű Ajtótámasztó bagoly is: