A nyírfa sincs biztonságban

Részletek

Kategória: Fű, fa, virág

Létrehozva 2012. április 03. (kedd) 12:47

Lányunk születésekor ültettünk a kertünkbe egy nyírfát. Sokat gondolkoztunk milyen fája legyen a hárs sokáig él, ezernyi illatos virágot bont és szép szabályos koronát nevel, a tölgy az erő a kitartás jelképe.... Végül a nyírfa mellett döntöttünk : könnyed, légies, az árnyéka hűs, de nem mély és a koronája kissé szabálytalan... szóval olyan lányos.

Már nyolc éve növekszik a kertünkben és a törzse eléggé megerősödött a viricseléshez. A műveletet "alapos" kutatás előzte meg kedvenc videóm facsapolás terén itt magyarul pedig itt.

A nyírfa törzsét kb. 1 m magasságban APA fúrta meg (előtte többször alaposan körbejártuk, hogy eszményi "lyukhelyet" találjunk).

Nem vagyok járatos a fúrószárakban, de nem biztos, hogy fafúróval láttunk neki. Kb. 5-6 cm mélyen fúrtuk meg a fát és rögtön megindult a nedv. A csapot  APA készítette egy kb. 1-1,5 cm átmérőjű rézcsőből, a vödör akasztójának kis mélyedést vágott bele. Kis csövecskénken megindult a nyírvíz:

A csapról később kiderült, hogy nem túl gyakorlatias, mert a rézcső kalapálás közben megtörik a mélyedésnél. A horonyba (lha ehet így hívni) ék került, így sikerült bekalapálni. A vödröt az ék tartotta. Sajnos a cső nem illeszkedett egészen pontosan a lyukba, így a nyírvíz egy része a fa törzsén csurgott le, a hangyák legnagyobb örömére- így a vödörre egy szúnyoghálót kellett tenni.

Nyírvizünk szorgalmasan csepegett úgy egy órán keresztül, majd semmi jelét nem mutatta, hogy még csöpögni szeretne. Mélyítsünk a lyukon? Eldugult? Inkább nem nyúltunk hozzá (csak nézegettük, míg ránk nem sötétedett - egyszer-kétszer elemlámpával is). Reggel több, mint egy liter nyírvizet találtunk a vödörben!! Nem egészen három nap alatt 3-4 liter nyírvizünk gyűlt össze. Ennek egy részét megittuk, a többit elkezdtem sűríteni. 4 és fél óra alatt sikerült annyira besűríteni, hogy már ráfogtam, hogy ez szirup. Kb. 2 dl szirupunk lett végül. A teli üveget gondosan lezártam és fotózás után elrejtettem a kamrába. Másik adagot megkóstoltuk: magában, pirítóssal, kaláccsal és még palacsintához is maradt egy kicsi. Az íze nem túl édes, engem a karamellre emlékeztet. Jövőre találnunk kell még néhány fát, amit megcsapolhatunk!